Brüsszeli háttér Gátszakadás, avagy hogyan hathat Putyin háborúja az európai folyamatokra?

Az Ukrajna elleni orosz agresszió önmagában extrém esemény, így az arra született nyugati válaszokat is ennek kontextusában érdemes értelmezni. Általánosságban el lehet mondani, hogy az Európa keleti határainál zajló háború másfél évtizeden belül már a harmadik olyan történés, amely az EU-t korábban elképzelhetetlen döntésekre sarkallta és érdemlegesen is megváltoztatja.

Az első a 2008 és 2013 közötti nagy gazdasági és pénzügyi depresszió volt, amely egy ponton az eurózóna létét is komolyan fenyegette. Az EU részéről az igazán formabontó intézkedés erre a válságra Frankfurtból, az Európai Központi Banktól, vagyis a monetáris politika felől érkezett, amikor Mario Draghi, jegybankelnök kijelentette, „bármi áron („whatever it takes") kész megmenteni az egységes valutát. És az EKB a példátlan kötvényvásárlási programmal eszerint is cselekedett. 

A másik nagy európai pillanat a koronaválságra adott válasz volt, amely még a 2008-asnál is mélyebb recesszióba küldte az európai gazdaságot. A közös adósságkibocsátás révén létrehozott 800 milliárd eurós helyreállítási eszközzel (Merkel búcsúajándéka) az EU ismét egy új mérföldkőhöz érkezett. 

Az Ukrajna elleni agresszióra az EU és tagállamai által eddig gyorsegymásutánban adott válaszok nem csak a helyzet rendkívüliségét mutatják, de potenciálisan rövid és hosszabb távon is jelentős hatással lehetnek az Európai Unió fejlődésére és helyére a világban. Az alábbiakban ezekkel foglalkozunk. 

Az EU Vlagyimir Putyin kalandor húzására válaszolva az elmúlt napokban több olyan intézkedést is hozott, amelyekre a Kremlt is beleértve úgyszólván senki sem tartotta képesnek és alkalmasnak. Emögött újfent az a felismerés áll, hogy az Ukrajna elleni agresszió a második világháború után kialakult egész biztonságpolitikai rendet kérdőjelezi meg és Európa jövőjére nézve is sorsfordító lehet.

Íme a teljesség igénye nélkül néhány, ilyen tabukat döntögető inézkedés:

-    Fennállása óta először finanszírozza az EU éles fegyverek (köztük tank- és légelhárító rendszerek és akár vadászgépek is) vásárlását és szállítását egy megtámadott országnak.
-    Nyugati partnereivel együttműködve példátlanul súlyos gazdasági és pénzügyi szankciókkal sújtja Oroszországot. Ezek közé tartozik fontos orosz bankok SWIFT-ről való lekapcsolása is, de szakértők szerint az igazi csapásmérő eszköz az orosz jegybank valuta- és aranytartalékai körülbelül a felének effektív befagyasztása. 
-    Oroszország diplomáciai, pénzügyi és fizikai elszigetelése, többek között az orosz utasszállító gépek kitiltása az EU-ból és annak légteréből.
-    Az orosz elnök és a külügyminiszter szankcionálása, még ha jelképes is. De, a Kremlhez és Putyinhoz közel álló oligarchák európai üzletelésének és jelenlétének ellehetetlenítése már közel sem szimbolikus lépés. 
-    Az orosz propagandagépezet két zászlóshajója, a Russia Today és a Szputnyik európai sugárzásának betiltása. 

Ezeket a kivételes helyzet által indokolt kivételes intézkedéseket bizonyos esetekben kulcsfontosságú EU-tagállamok hozzáállásában bekövetkezett 180 fokos fordulat tette lehetővé. Közülük is kiemelkedik a szociáldemokrata kancellár, Olaf Scholz és a német kormány korábbi döntését megváltoztató bejelentése a fegyverszállításokról Ukrajnának és a védelmi költségvetés GDP-arányosan 2 százalék fölé emelése. Hasonlóan nagy jelentőségűnek tűnik a zöldpárti alkancellár, Robert Habeck nyilatkozata annak lehetőségéről, hogy Németország – amely már a szankciók első körében leállította az Északi Áramlat 2. gázvezeték engedélyezését – a tervezettnél később állítja le utolsó atomerőműveit, amit a gázellátás biztonságának veszélybe kerülése és az orosz zsaroló potenciál ellensúlyozásának szándéka indokol. 

Ugyancsak a drasztikus kezdeményezések közé tartozik kezdetben nyolc (később Magyarország csatlakozásával már kilenc) közép- és kelet-európai ország kezdeményezése Ukrajna gyorsított ütemű felvételéről az Európai Unióba. Bár a javaslat inkább jelképes gesztusnak számít és üzenetértékű kiállás Ukrajna mellett, jól illusztrálja azt, hogy számos esetben mennyire felülírja a status quo-t az orosz agresszió és utat enged korábban elképzelhetetlennek hitt radikális megoldásoknak. 

Bár a nemzetközi szankciók az energiaszektoron belül egyelőre csak az orosz kőolajfinomitást sújtják (évi 26 milliárd dolláros bevétel Moszkvának), az EU jól felfogott érdekből nem helyezte embargó alá az orosz gázimportot, ami az uniós behozatal 40%-át fedezi. Ezt a lépést legfeljebb a Kreml hozhatja meg válaszként az európai szankciókra, ám ezzel vészesen fogyatkozó bevételei miatt saját magát is lábon lőné. 

Bár még csak néhány nap telt el az orosz katonai támadás kezdete óta, de a konfliktus bizonyosan számottevő hatással lesz az EU belső fejlődésére és folyamataira rövid és hosszú távon egyaránt.

Kezdjük az elvi, általános síkkal. Putyin rendkívüli lépései az EU részéről is rendkívüli válaszokat provokáltak ki, több szempontból is „átszakították a gátat". Korai ugyan még messzemenő következtetéseket levonni, de ha a példátlan gazdasági szankciók működni fognak, az EU ráébredhet szunnyadó erejére. Arra, hogy a kezében lévő ütőkártyákat a jövőben jobban ki tudja játszani egy pókerpartiban. A mostani történések bizonyára nagy lökést adnak majd a stratégiai autonómiára való európai törekvéseknek, akárcsak a Covid19 és más külső impulzusok korábban. 

Ebből logikusan következik, hogy felgyorsulhat az európai önálló védelmi képességek létrehozása. Ehhez eddig elsősorban a politikai akarat hiányzott, amit most félresöpör a háború keltette félelem és szorongás. Ettől kezdve ugyanis Európa önvédelemre való képessége már nem csupán néhány lelkes biztonságpolitikai szakértő, vagy tagállam ügye, hanem az európaiak elvárása kormányaik és az Európai Unió felé. Ezen a területen tehát felgyorsulhatnak a folyamatok, és ez alighanem az állam- és kormányfők elé a márciusi EU-csúcson kerülő stratégiai iránytűnek nevezett dokumentumon, annak végleges formáján is látszódik majd. 

Vélhetően az európaiak többsége az elborzasztó ukrajnai képeket látva Oroszországban, annak jelenlegi vezetésében biztonsági veszélyt lát majd, ha ezt eddig nem tette volna. Ebben a helyzetben az EU és politikusainak bátor válasza, a megtámadott és gyengébb melletti kiállása nem egyszerűen elvárásként fogalmazódhat meg a közvélemény többsége részéről (egyelőre nem láttunk az ezt a vélekedést alátámasztó közvéleménykutatást), hanem európai identitásuk erősítésének is fontos tényezője lehet. Hiszen az EU, amiről gyakran hallották a múltban, hogy a béke megőrzése adja a lényegét, most egy nagyon is létező veszélyben nyújthat védelmet. Nota bene, ha az EU ölbe tett kézzel szemlélné az ukránok elszánt és hősies ellenállását a túlerővel szemben, azt a közvélemény aligha bocsátaná meg neki. A cselekvés viszont büszkeséggel töltheti el őket, hogy egy ilyen szolidáris közösség tagjai.

Az elmúlt években olyan sokat hallottunk az EU egységének fontosságáról, hogy már kezdett unalmas mantrává és semmitmondóvá válni. Az orosz agresszióval azonban olyan erőteljesen kilengett az inga, hogy az egység egyenesen az EU önvédelmi képességének és cselekvési készségének a minimuma. Az egység megélése azt jelenti, hogy a tagállamok (lásd Németország) akkor is képesek kemény döntéseket meghozni, ha ezáltal gazdasági és egyéb érdekeik sérülnek. 

Az egyik érdekes kérdés, hogy ez a fajta összekovácsolódás vajon kihat-e más folyamatban lévő ügyekre, belső konfliktusokra is. Például a jogállami válságra, amely Lengyelország és Magyarország fokozódó elszigeteltségét mutatta az elmúlt időszakban. Vajon különválasztható-e az orosz imperializmussal szemben megmutatkozó egység a magyar és a lengyel jogállami problémától és annak továbbfejlődésétől? A kérdésre nincs egyértelmű válasz, opciók viszont igen. 

Az, hogy Putyin háborúja után az illúziómentes, de korábban hisztérikusnak bélyegzett lengyel és a balti hozzáállás válhat meghatározóvá az EU-n belül a jelen Oroszországával szemben, potenciálisan közelebb hozhatja az eddig a jogállami vita miatt ellenséget látó lengyel kormányt és uniós partnereit, ideértve az európai intézményeket. Ez nem jelenti azt, hogy mostantól tapintatból szőnyeg alá söprik majd a kínos ügyeket, hanem azt, hogy Varsó – részben az ablakba kitett óriási helyreállítási összeg miatt – nagyobb kompromisszumkészséget mutat majd, és garanciákat ad az igazságszolgáltatás függetlenségére. Ilyen értelemben a „putyini méregpirula" megosztás helyett közelebb hozhatja egymáshoz Brüsszelt és Varsót, és közelebb hozhatja az áldatlan jogállamisági vita megoldását is. Lengyelországnak az ukrán konfliktusban vállalt vezető szerepe biztosan nem maradhat jutalom nélkül, de ezt nem adják ingyen.

Varsó kényelmesebb helyzetben van Budapestnél, amelynek nem csak az EU-val van megoldatlan jogállami vitája, de sokak szemében szálka volt eddigi Putyin-barát politikája is. Az orosz elnök szélsőséges választása után a magyar kormány mozgástere nagyon leszűkül, nincs mese, sodródni kell a többséggel. Putyin Oroszországával a lehetőségek politikai és gazdasági fronton is végletesen leszűkülnek. Egy esetleges EU-lengyel kiegyezés és az orosz csatornák bezáródása egyes vélemények szerint bizonyos irányváltásra késztetheti Orbán Viktor magyar miniszterelnököt is, feltéve, hogy megnyeri az egy hónap múlva esedékes parlamenti választást.

Mindennek alternatívájaként elvileg az is előfordulhat, hogy az EU az egység megőrzése érdekében félreteszi a jogállami krízist. Ez azonban éppen ellentétesnek tűnik azzal a leckével, amit a Nyugat az ukrajnai háborúból tanulhat. Arról van szó, hogy a fellépés halogatása és a problémák magától való megoldódásába vetett bizalom nem kifizetődő. Az egység akkor igazán egység, ha tényleges nézetazonosság, belső kohézió húzódik meg mögötte. 

Valószínűleg nem járunk távol az igazságtól, ha azt jósoljuk, hogy a történtek felgyorsítják majd az EU Oroszországtól való energia, főként gázfüggősége csökkentésének a folyamatát. A német politika nukleáris energiára vonatkozó potenciális 180 fokos fordulata is már annak belátásáról tanúskodik, hogy a zöld átállást összekapcsolják az energiaellátás biztonságával. A földgáz és a szén árának elsősorban keresleti okokkal összefüggő égbe szökése európai tisztségviselők szerint olcsóbbá fogja tenni a zöld átállást és újabb érvet sorakoztat fel a megújuló energiaforrásokra és az alacsony kibocsátású gázokra való áttérés felgyorsítása mellett.

Jó lenne, ha az EU egészét jelenleg átható szolidaritást át lehetne menteni arra a történelmi klímacsomagra is, amelyről ebben a félévben kellene megegyezni. 

Ukrajna uniós tagsági kérelme és annak előbb nyolc, majd a magyar csatlakozással kilenc közép- és kelet-európai állam által történő felkarolása bár inkább jelképesnek tűnik a jelenlegi helyzetben, mégis rendkívül fontos az ukránok moráljának fenntartásához. Ettől függetlenül nem lennénk meglepve, ha mindannak, ami most történik, gyorsító hatása lenne az EU kibővítésére. A jelenlegi kiszámíthatatlan helyzetben majdnem minden elképzelhető, de ha az Unió komolyan gondolja a Nyugat-Balkánnak tett ígéreteit, akkor soká nem késlekedhet és fel kellene gyorsítania a folyamatot. Ez a minimum, amire a Kreml egyre agresszívebb magatartása figyelmeztet. 

Brüsszel, 2022. március 1.