Kohéziós politika - mit hoz a magyar uniós elnökség? – 1. rész
2024 második felében - 13 év elteltével ismételten - Magyarország tölti be az uniós soros elnökének tisztségét. A kiemelt nemzetközi figyelemmel kísért feladat lényege a Tanácsban való munka folytonosságának biztosítása, a politikai és szakpolitikai kérdésekben az uniós tagállamok közötti konszenzus elősegítése. A következő időszak jelentőségére tekintettel háromrészes cikksorozattal jelentkezünk. Az első részben az európai versenyképesség alakulását, illetve a kohéziós politika jövőjét vizsgáltuk. A kérdés: kiengedik-e a tagállamok kezükből az irányítást?
Mi az uniós elnökség, milyen hatáskörökkel, lehetőségekkel?
Az EU elnökségét betöltő tagállamok hármas csoportokban, az úgynevezett elnökségi triókban, egymással szorosan együttműködve dolgoznak. A jelenlegi triót a spanyol, a belga és a magyar elnökség alkotja. Az elnökségi félévek során a döntéshozatal minden szintjén a soros elnökség vezeti a tanácsi üléseket, így biztosítva az Unió munkájának folytonosságát.
A fél évente egymást váltó elnökségek a politikai napirend elnökségeken átívelő témáit, mint stafétabotot adják kézről-kézre. A folyamat mérföldköveit a tanácsi következtetések mutatják, minősítve egyben a Bizottság, és az éppen soros elnökség munkáját is. E következtetések kormányzási típusú feladatokat, ellenőrzési pontokat jelölnek ki a végrehajtásukért felelős Európai Bizottság számára, amelynek politikai felügyelete szintén az EU elnökségét adó ország felelőssége.
A trió tagjai egy-egy féléves periódusnál rendszerint hosszabb távú célokat tűznek ki, amelyek alapján közös programot készítenek. Ebben határozzák meg azokat a témákat és lényeges kérdéseket, amelyekkel a trió 18 hónapos időszaka során az uniós állam- és kormányfők foglalkozni fognak. 2023 nyarán mutatták be az akkor induló spanyol–belga–magyar soros elnökségi trió programját. Erre támaszkodva a három ország mindegyike elkészíti saját részletesebb féléves tervét. Ennek végrehajtására az adott ország soros elnöki féléve során kerül sor, amikor egy-egy ország törekedhet adott téma lezárására, vagy éppen előrehaladásának késleltetésére, de gyorsítására is a saját elnökségi prioritásait követve.
A trió program a három érintett tagállam kompromisszumos megállapodása az együttműködésük legfontosabb szakpolitikai kereteire vonatkozóan. Ez azonban nem jelenti azt, hogy akár a magyar elnökség valamennyi, a trió programjában megjelenő célt egyenlő intenzitással fogja képviselni. Érdemes megjegyezni, hogy a tervek mentén folyó elnökségi munkát az előre nem látható történések mindig befolyásolják, amik akár teljesen felülírják a napirendet.
A trió programja négy pillére épül
A spanyol–belga–magyar program négy pillérre épít:
* gazdaság és versenyképesség,
* az uniós polgárok szabadsága és biztonsága,
* zöldebb és igazságosabb Európa,
* valamint érdekek és értékek az uniós külpolitikában.
Lássuk, milyen kihívások érik, e pillérekre való támaszkodást a trió országainak elnökségi munkája során? Kiemelten figyeljük, hogy a magyar elnökség és Magyarország szempontjából mik azok a legfontosabb elemek, amik meghatározók lesznek a következő félévben és hosszabb távon is. A cikksorozatunkban pillérenként vesszük végig a legfontosabb folyamatokat.
Gazdaság és versenyképesség
A program értelmében a trió az EU egységes piacának elmélyítésén dolgozik azzal a céllal, hogy megfelelő keretfeltételeket biztosítson egy jövőálló uniós gazdaság számára, fokozva az EU hosszú távú versenyképességét. A trió előmozdítja a nyitott stratégiai autonómiát, a gazdasági rugalmasságot és a versenyképességet az EU iparpolitikájában, különös tekintettel a kettős, zöld és a digitális átállásra. Feladata a bankunió kiteljesítése és a valódi tőkepiaci unió felé történő előre lépés, külön hangsúlyt fektetve a közös áfa-rendszer modernizálására és egyszerűsítésére, valamint az uniós vámkódex felülvizsgálata. A tagállamok erősíteni kívánják a fogyasztók jogainak védelmét, egyúttal ösztönözve a környezetvédelmi szempontból fenntarthatóbb fogyasztási szokásokat.
A rögzített uniós törekvések megerősítésére született meg az Új Európai versenyképességi Megállapodásról szóló tanácsi következtetés április 17-18-dikán. Az Európai Tanács üdvözlte az Enrico Letta, volt olasz miniszterelnök által készített, „Much More Than A Market” (Jóval több mint piac) című magas szintű jelentés előterjesztését, és felkérte a Tanács jelenlegi belga és következő magyar elnökségét, hogy a 2024. végére mozdítsa elő az abban foglalt ajánlásokra irányuló munkát. Az új stratégiai menetrend további iránymutatást fog nyújtani, és keretbe foglalja a jövőbeli munkát.
Az új európai versenyképességi megállapodás felé vezető úton a következtetés számos területen fogalmazza meg az előrelépés szükségét (egységes piac; tőkepiaci unió; ipar; kutatás és innováció; energia; körforgásos gazdaság; digitalizáció; szociális vonatkozások; kereskedelem; jobb és intelligensebb szabályozási keret; versenyképes, fenntartható és reziliens mezőgazdasági ágazat).
A következtetés alapján az Európai Tanács rendszeresen át fogja tekinteni az Unió versenyképességének fokozására, gazdasági rezilienciájának biztosítására és az egységes piacban rejlő lehetőségek teljes körű kiaknázására irányuló kezdeményezések terén elért eredményeket. Az Európai Tanács a 2024. júniusi ülésén, még a belga elnökség során, át kívánja tekinteni az elért eredményeket, és meg fogja vitatni a tőkepiaci unió elmélyítését célzó további lépéseket, valamint továbbra is figyelemmel fogja kísérni a versenyképes, fenntartható és reziliens mezőgazdasági ágazatot szolgáló intézkedéseket.
Nagy kérdés, vajon a magyar elnökség milyen konkrét tanácsi következtetések alapján fog dolgozni, ezek milyen meghatározottságokat jelenthetnek a témák bármelyikének stafétáját illetően és mit tudunk majd a szabott feladatokból elindítani? Lezárásra nem is gondolhatunk, erre nem elegendő egy féléves elnöki periódus.
Kohéziós források: kiengedik-e a tagállamok kezükből az irányítást?
A gazdasági kérdések közül kiemelkedik a kohéziós politika kérdése, hiszen az EU jelenleg így osztja szét a források legnagyobb részét. Tehát, igen jelentős miképpen változhat ezen gyakorlat a jövőben.
Az Európai Bizottság idén tavasszal publikálta a 9. Kohéziós Jelentését, amelyet a Szerződés 175. cikke szerint háromévente köteles elkészíteni az EU-ban mért gazdasági, társadalmi és területi kohézió előrehaladásáról, és arról, hogy az uniós eszközök ehhez hogyan járultak hozzá. A Jelentés publikálása hagyományosan a Kohéziós Politika következő, 2028-cal kezdődő időszakra vonatkozó jövőjéről szóló vita kezdetét jelenti.
A trió programja csupán röviden tér ki a magyar elnökség számára fontos szakpolitikának, így prioritásnak számító kohéziós politika jövőjéről szóló párbeszédnek. A súlyos pénzeket mozgató fejlesztéspolitikai döntéshozatal a 2028-cal kezdődő költségvetési periódust illetően azt vetíti előre, hogy kb. 2024. végéig munkálhatók ki olyan tanácsi következtetések, amelyek kellő iránymutatásként szolgálhatnak majd az éppen újonnan megalakuló Európai Bizottságnak. A 2028-tól induló költségvetési időszak uniós forrásainak végrehajtási szabályait bemutató jogszabályok tervezete (új CPR) várhatóan 2025. nyarán jelenik majd meg.
A hazánkban is elérhető uniós források nagyságára érdemi hatást gyakorolhat a tervezett bővítési (Nyugat-Balkán és Ukrajna) folyamat. A bővítés mérlegét az is befolyásolja majd, hogy adott tortát feltételezve a Magyarország számára elérhető uniós források nagyságára érdemben hatni fog a tervezett bővítés. Magyar szempontból, de a kohéziós politika felől nézve is kockázati tényező, hogy megjelenik-e az RRF-t követően is olyan eszköz (pl. EU versenyképességének támogatása), amely erősen épít az RRF jelenlegi logikájára (amellett, hogy az kohéziós politika végrehajtási rendszerébe is beépülnének az RRF tapasztalatok).
Összeségében elmondható, hogy kevesebb mai értelembe vett uniós forrásra lehet számítani hosszabb távon, amelynek közvetlenül beruházásra fordítható része még kevesebb lehet és valószínűsíthetően a felhasználás szabadsága is korlátozódhat. A magyar uniós elnökség alatt a Tanács kohéziós politikára vonatkozó következtetései 2024. év végén várhatóak (ez főként a demográfiai kihívások és a területiség összefüggésére fog koncentrálni a tervek szerint), amennyiben az uniós tagállamok nem hagynák teljeskörűen a következő Bizottságra a források allokálását.
Brüsszel, 2024. május 24.